A friss csemegekukorica fogyasztása egy élmény, ez a legfinomabb. A saját magunk által termelt kukorica azért is édesebb, mint a boltban vásárolt, mert a szemekben lévő cukrok azonnal megkezdik a keményítővé alakulást, amint a csöveket letörik.

Tipp: A csövek letörését a kora reggeli időpontban végezzük, mivel ekkor a legmagasabb a kukoricaszemekben a cukortartalom.

Tipp: A szuperédes csemegekukoricát csak 5-6 percig főzzük a forrástól számítva. Igazi ízét és finom zamatát csak így élvezhetjük.

A fajták csoportosítása: Cukortartalmuk szerint: normálédes, cukortartalom-növelt, szuperédes.

A normálédes fajták közé soroljuk a hagyományos, régóta termesztett fajtákat, ilyen például: Spirit F1, Royalty F1, Boston F1, Golden Bantam (Aranymazsola).

A cukortartalom-növelt fajták tulajdonképpen ugyanolyan édesek, mint a normál fajták, de édes ízüket hosszabb ideig őrzik meg a csövek leszedése után. A szuperédes fajták szemeinek állománya a másik két típustól eltérő, roppanó jellegű. A legmagasabb cukortartalommal rendelkeznek, keményítőtartalmuk a legalacsonyabb. Minőségüket a másik két fajtatípusnál tovább megőrzik, ezért hosszabb ideig takaríthatók be az optimális állapotban. Leszedve is tovább megőrzik minőségüket. Ebbe a csoportba tartozik a Gia F1, Noa F1 és Sweet nugget F1.

 A SZUPERÉDES fajtákat nehezebb termeszteni: Csíranövényei kevésbé életerősek, érzékenyebbek a hidegre, mint a hagyományos fajták, több figyelmet igényelnek a termesztés során, és a vetőmag ára a legmagasabb. Csak nagyon sekélyen vessük és várjunk vetésükkel, amíg a talaj felmelegszik.  A szuperédes fajtákat el kell választani az ugyanakkor virágzó, hagyományos fajtáktól, mert ha másik fajták egyedei porozzák be, a csövek nem fejlődnek megfelelően. Más kukorica vagy csemegekukorica növényektől legalább 120 m legyen az izolációs távolság. Ezt házikerti körülmények között csak úgy oldhatjuk meg, ha időben elkülönítjük a fajták vetését.