Az uborkát nyersen, salátaként vagy konzervként fogyasztjuk. Egyik legkedveltebb zöldségfélénk, mely nagyon melegigényes, ezért csak a májusi fagyok után vessük el. A termesztés sikeréhez fontos a jó fajtaválasztás és a betegségek, kártevők korai felismerése és leküzdése.

Osztályozás virágzási típus szerint:

A termesztés szempontjából kiemelt fontosságú a termesztett uborkafajtán a nőtípusú és a hímtípusú virágok aránya, ez alapján megkülönböztetünk:

a.) Vegyes vagy kevert virágú fajtatípus (monoikus): az alsó 14–18 nóduszon csak hímvirágok fejlődnek, majd ezt követően egyre több nővirág jelenik meg a főhajtás további fejlődése folyamán (kevert virágzású szakasz), a hónaljhajtásokon zömmel nővirágok fejlődnek. A vegyes virágú típusba tartozó fajtáknak nagy lombjuk van, és nagy a tenyészterület igényük is. Feltétlenül szükséges a jó beporzás (méhek). Ebbe a virágú típusba tartoznak a régi fajtáink. Az említett nagy lombterületet fejlesztve, viszonylag kevés terméssel (Marketmore, Szenzáció).

b.) Tiszta nővirágú, azaz teljesen nővirágú fajtatípus (gynoikus): hímvirág képzés csak az első nóduszon fordulhat elő, a virágok gyakran csokrosan képződnek, s ez tovább fokozza e típusok nagy termőképességét. Gyengébb, vegetatív növekedés, nagy termőképesség jellemzi ezt a virágzás habitust. Ilyen fajta például a Ritmo F1 és a Saturn F1 kígyóuborka. Ezek a fajták nagyon intenzív termesztési feltételeket kívánnak.

c.) Túlnyomóan nővirágú fajtatípus: a virágképzés hímvirágokkal kezdődik, majd a 4. vagy a 7. vagy akár a 10. nódusz után a növény átvált a nővirágok képzésére, és ezt követően csak nővirágok képződnek. A hónaljhajtásokon nővirágok képződnek. A nagy termőképességű berakóuborka-fajták többsége ebbe a virágzási típusba tartozik. Ezek a fajták intenzív művelést kívánnak. Ilyen fajták például a Charlotte F1, Ornello F1, Megyer F1, Kolumbusz F1.

Terméskötődés: a termésfejlődés megindulásának feltétele a partenokarp-fajták kivételével a megporzás. A terméskötődés a méhek megporzó tevékenységének a függvénye. A megtermékenyülést követően már 1 nap múlva megindul a termésnövekedés. A partenokarp-kötődés esetén nem fejlődnek magvak. A megporzás ezeknél a fajtáknál nem kívánatos, mert termésdeformálódást eredményez, különösen a salátauborkáknál. A partenokarpia fogalma tehát a magnélküli termésképződés.

Legfontosabb kártevők

·        Levéltetű: Évente több generációval támadja a növényt, így hosszú időn keresztül gátolja azt a fejlődésében és terjeszti a vírusos betegségeket is. Fontos, hogy idejében felfedezzük a levelek fonákján és permetezzünk ellene káliszappanos lemosóval. Aki a vegyszermentes védekezést részesíti előnyben csalánlével, vagy fokhagyma kivonattal permetezzen.

·        Áztassunk friss (75 g/l) csalánlevelet ivóvízben (fel nem magzott fiatal hajtásokat kell választani). Keverjük meg naponta, majd 3-4 nap múlva szűrjük le, hígítsuk ötszörös ivóvíz mennyiségben.

•  1 liter vízhez keverjünk kb. 100 g zúzott fokhagymát, hagyjuk állni pár órát, forraljuk fel, hagyjuk kihűlni és már permetezhetjük is!

·               Tripszek: Ezek az apró, légyhez hasonló rovarok behatolnak a növények szöveteibe, és ott rágcsálnak, feltűnő ezüstös csíkokat és foltokat okozva. A tripszfertőzés gyorsan elpusztíthatja a növényeket.  A fertőzés kezelése: vágja le és semmisítse meg a fertőzött lombozatot, vagy használjon rovarölő szereket.

·               Közönséges takácsatka: Apró kártevők, de sok problémát okoznak. A forró, száraz időben érzik magukat a legjobban. Általában a levelek alján rágcsálnak, ami furcsa sárga és piros foltok kialakulásához vezet. Ezek a foltok különböző méretűek, és kezdetben a levelek felső oldalán jelennek meg. Ez gátolja a növekedést, és lombhulláshoz vezethet. Védekezés gyanánt vágja le a fertőzött leveleket. A takácsatkák nem kedvelik a magas páratartalmú környezetet.

Legfontosabb betegségek

·        Peronoszpóra: A legnagyobb károkat okozza, a növény pusztulásáig vezethet. Elkerülhető kis odafigyeléssel, ha jó szellős, nem túl sűrű az állomány, a levelekre nem juttatunk vizet, csak a töveket öntözzük. Reggel öntözzünk, hogy a levelekről a víz mielőbb elpárologjon. A betegség megjelenésekor használjunk kontakt gombaölő permetszereket. A nagyon beteg növényeket távolítsuk el.

·        Lisztharmat: A szezon vége felé és száraz időben szokott fellépni. Kén- és réztartalmú szerekkel permetezzünk ellene. A nagyon beteg töveket távolítsuk el.

·        Uborka mozaik vírus: Gyakori betegség, főleg a fiatal leveleken. Nem sok eszköz van a leküzdésére, inkább megelőzni lehet a következőkkel: ellenálló fajta használata, a levéltetvek irtása, mivel ezek hordozzák a vírusokat. A beteg töveket távolítsuk el.

Élettani betegségek

·       Keserű íz okozója a cucurbitacin szerves vegyület, mely legtöbb tökfélében jelen van. A modern uborka fajták mind keseredés mentesek. Stresszes termesztési körülmények között vándorol a levelekből és a szárból a termésbe. Elkerülhető, ha folyamatos a vízellátás, a száraz és nedves periodús váltakozása kiválthatja a keseredést. A nagy hőingadozás szintén okozhat ilyen reakciót, ezért ne vessük el túl korán.

·       Üreges, deformált termés: Legtöbbször a kiegyenlítettlen vízellátás okozza az uborka üregességét. Ha a talajban magas a nitrogénmennyiség és alacsony a bórkoncentráció, akkor szinte mindig üreges lesz az uborka.  Kevés bór esetén a virágokat is elrúghatja a növényünk.