A kertészkedés amellett, hogy segíti testünk szellemi és fizikai harmóniájának megőrzését, összetett ismereteket is igényel. Fő célja a család egészséges életmódjának kialakítása. A vegyszermentes, friss zöldségek előállítása nem csak anyagi hasznot jelent a családnak, hanem fontos szerepet játszik a természetközeli életmód kialakításában. A kertész részese a körülette lévő növény- és állat életközösségnek, ezért beavatkozásait, céljainak megfelelő változtatásait csak felelősségteljesen végezheti.

Elhelyezkedése: ideális egy délre néző, a háztól nem túl messzire fekvő terület. Továbbá figyelembe kell venni a talajviszonyokat. A tartósan nedves talaj ugyanúgy kedvezőtlenül ültethető be, mint a túlzottan homokos, kavicsos, vagy netán építési munkálatok során tömörré vált talajok.

Mérete: a konyhakert díszítő funkciója mellett az étlapot is gazdagítja. Egyes hobbikertészek már-már az önellátásra törekednek, de ehhez személyenként 80-90 m² területre lenne szükség. Ha kevesebb területtel rendelkezünk, praktikus a magaságyás készítése.

Tipp: magaságyás kialakításához: készítsünk egy fa keretet, melynek impregnált részét mélyen a földbe engedjük. A keretet fából, de különböző falazó anyagból is készíthetjük. A kész vázat hordjuk meg 30 cm magasságig fanyesedékkel, ággal a szellőzés érdekében. Erre helyezzünk komposztot, vagy konyhai hulladékot, istállótrágyát, majd kerti földet és komposztföldet 25-30 cm magasan. Az előkészítést ősszel végezzük, hogy kora tavasszal mielőbb ültethessünk az ágyásba. A talajban lezajló bomlási folyamatok megemelik az ágyás hőmérsékletét, ezért korán veteményezhetünk.

ZÖLDSÉGNÖVÉNYEINK TERMESZTÉSE ÉS TÁRSÍTÁSA

A sokféle zöldségnövényünk termesztése történhet:
- helybevetéssel: borsó, retek, saláta, sárgarépa, cékla, spenót, ezek kevésbé igényes zöldségfélék és rövid a tenyészidejük,
- palántaneveléssel: paradicsom, paprika, dinnye, uborka, tojásgyümölcs melegigényes és hosszú tenyészidejű zöldségfélék,
- vegetatív úton: dughagyma, fokhagyma, rebarbara (tőosztással).

A vetés mélységét befolyásolja:
a vetőmag mérete és a talaj minősége, vízellátottsága. Az általánosan ajánlott értéknél a hideg, cserepesedésre hajlamos agyagtalajokon sekélyebbre vessünk, laza talajon a kiszáradás elkerülése végett ajánlatos mélyebbre vetni. A vetést követően apró magvaknál (hagyma, sárgarépa, petrezselyem) tömörítsünk, mivel öntözéskor a magok elmozdulhatnak. A palántákat ugyanarra a mélységre kell ültetni, mint ahogyan az előnevelésük során álltak. Ez alól csak a paradicsom kivétel, azt ültethetjük sokkal mélyebbre, mivel szárából oldalgyökereket fejleszt.

Magvetés céljára legalkalmasabb az alacsony tápanyagtartalmú, steril, rostált tőzeg és az agyagmentes homok keveréke. Régen a sterilitást úgy biztosították, hogy a palántanevelésre szánt földet sütőben átforrósították. A túltrágyázott talajkeverék veszélyes a palántákra, mivel kiégeti a fiatal csíranövényeket. Ügyelni kell, hogy a szaporító, nevelő edények is sterilek legyenek. A palántanevelés során gyakran felléphet a palántadőlés, a palántavész. A betegséget gombák (Rhizoctonia solani, Pythium debaryum) okozzák, és a fertőzés forrása a talaj.

Honnan jönnek a gyomnövények?
Ássunk fel a kertünkben egy kis földdarabot és meglátjuk, hogy néhány napon belül gyomnövények lepik el a felszínét. Hogyan kerültek oda? Sok téves hiedelemmel ellentétben nem a vetőmag tasakból! Minden termőtalaj több ezer gyomnövény maggal van tele. Egy köbméter termő talajban 800 ezer - 1,5 millió gyommag található. Ezeket lehet, hogy a szél vitte oda, vagy a korábban virágzó és magjukat kihullató gyomnövények hagyták maguk után, vagy éppen a madarak révén kerültek oda. A gyomnövények magjai általában aprók, és így kevés tápanyag tartalékkal szolgálnak a csíráiknak. Legtöbbjüknek a talajfelszínhez egészen közel kell lenniük, hogy a magoncoknak esélyük legyen a kikelésre. A mélyre került gyommagok 30 évig is megőrzik életképességüket, és alvó állapotban arra várnak, hogy a felszínre kerülve kicsírázhassanak. Ezért fordul elő, hogy mélyebb ásás után, vagy máshonnan odahordott termőföldből nem a korábban megszokott gyomnövények kelnek ki.

Fontos:
A kertünkben lévő gyomnövényeket még az előtt pusztítsuk el, mielőtt magjaikat megérlelhetnék. A komposztban a gyomnövény elpusztul, de a beérett gyommagok szívósabbak és csak magasabb hőmérsékleten pusztulnak el.

Helyes komposztálás:
Legalább kétszer forgassuk át a komposztot, hogy a külső részek is bekerüljenek a magasabb hőmérsékletű rétegbe. Az első átforgatás után a komposzthoz ne keverjünk friss anyagot! A kertben ezért az új hulladékot új halomba kell gyűjteni. Átforgatás után a felszaporodott mikroroganizmusok lebontják a könnyebben bomló szerves anyagokat, a hőmérséklet elérheti a 70-75°C-ot is. Ennek köszönhetően az esetlegesen bekerült gyommagvak is elvesztik csíraképességüket. Szükség szerint öntözzük is meg a komposztot. A bontó baktériumok a levegő mellett a 40-60%-os nedvességtartalmat kedvelik. Időtartama 4-8 hónap.

Akkor végeztünk jó munkát, ha komposztunk nem büdösödik, a végtermék barna, morzsás szerkezetű, illata a tavaszi földére emlékeztet.

Jó és rossz szomszédok a kertekben
A vetésforgót tartsuk be a zöldségeskertünkben is, melynek lényege, hogy ne kerüljön azonos családból származó, vagy azonos tápanyagigényű növény egymás után ugyanarra a területre. Például arra a területre, ahol paradicsom vagy paprika volt, ne ültessünk a következő évben tojásgyümölcsöt.