Madaraink jó része az idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módón képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma ezeknek az idős fáknak a megfogyatkozása. A madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodó mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni tudjuk ezt a negatív hatást.

A kerek röpnyílású madárodúkat a berepülő nyílás és az alapterület nagysága alapján "A”, „B” és "C" típusba soroljuk. A mesterséges odúk közül a „B” típusú (32–35 mm röpnyílásal) a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek a településeken elterjedt fajok: széncinege, mezei veréb, házi veréb, csuszka, nyaktekercs, örvös légykapó. Az "A" tipusú odút (28–29 mm röpnyilással) a kék cinege, barátcinege, és a fenyvescinege foglalja el. A "C" típusú odú (félig nyitott előlappal) a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit utánozza. A föld közelébe kell őket elhelyezni, ha vörösbegyet, vagy ökörszemet szeretnénk megtelepíteni, úgy hogy az odú rejtve maradjon a ragadozók elől. Esőtől védett helyen, eresz alá helyezzük el, ha házi rozsdafarkú részére szánjuk.

AKG: Az AKG, illetve ÖKO támogatást igénylők a belépés esetén vállalják, hogy gazdálkodási gyakorlatukat az előírásoknak megfelelően némiképp átalakítják. Az AKG és az ÖKO támogatások célja többek között az is, hogy ösztönözze a gazdálkodókat a mezőgazdasági földterületeken a környezet, a táj és a természeti erőforrások fenntartható hasznosításával összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerek alkalmazására és segítse a megváltozott környezeti feltételekhez történő alkalmazkodást