A zöldborsó a világ egyik legfontosabb, legnagyobb tömegben előállított, magas tápértékű, hidegtűrő zöldségnövény. Jelentős mennyiségű vitamin, ásványi só és rost forrása. Biológiai igényeiben, megjelenésében és a tenyészidő hossza tekintetében is eltérő változatai különböztethetők meg: a kifejtőborsó, a velőborsó és a cukorborsó.

A kifejtőborsó és a velőborsó hüvelyből kifejtett zsenge magvait fogyasztjuk, amelyek akkor a legjobb minőségűek, amikor már éppen kitöltik a hüvelyt.

A kifejtőborsó hőigénye kisebb, már alacsony hőmérsékleten csírázni kezd. A velőborsónál kevésbé igényes, de a benne lévő cukor hamarabb átalakul át keményítővé. Ez tekinthető a zöldborsó alaptípusának. A magvak éretten sima felületűek, gömbölydedek.

A velőborsó a kifejtőborsóból alakult ki a 16–17. században. Hőigénye a kifejtőborsóénál magasabb! A benne lévő cukor később alakul át keményítővé, azaz tovább megőrzi a minőségét. Az érett magvak szabálytalan szögletes alakúak, a maghéj ráncos felületű.

A cukorborsó hüvelyének falából hiányzik a rostos belső hártya, ezért ezt hüvelyestől fogyaszthatjuk. A kifejtő- és a velőborsóénál valamivel hosszabb a tenyészideje, és sok helyen támaszrendszerrel termesztik.